Olvasás a digitális kor előtt és után

anulmányomban igyekszem rövid áttekintést adni arról a folyamatról, amely megváltoztatta az olvasás 20. század közepére betöltött társadalmi szerepét. Ebben a felvázolni kívánt kontextusban az olvasásnak arra a státuszváltására utalok vissza, amelynek kezdetén a könyv az 1970-es évek végégig töretlen népszerűséget látszott kivívni a társadalom szélesebb köreiben is. Az akkori könyvek, magazinok manapság hihetetlen példányszámban fogytak. Ehhez képest az ezredforduló körüli évektől tömegek fordultak az új, attraktívabb médiákhoz, jelentős mértékben felhagyva a könyvek vásárlásával. Kérdés, hogy a digitális média térhódítása az 1990-es évek közepétől ténylegesen csökkentette-e az olvasási kedvet. Ezen belül szándékom rámutatni arra az összefüggésre, hogy az olvasás egykor legendás népszerűsége majd „térvesztése” nem pusztán a digitális világ térnyerésével hozható összefüggésbe. Véleményem szerint ugyanis az olvasás állítólagos aranykora a szélesebb társadalmi rétegekben inkább afféle médiapótléknak tekinthető, amely a könnyebben hozzáférhető eszközök és tartalmak megjelenése után természetszerűleg vesztette el szerepét. Ezt igazolja az a mások által már többször vizsgált összefüggés is, hogy az olvasás jelentősége nem változott azokban a társadalmi körökben, ahol az írott szövegekben való tájékozottság, a szövegértés a mai napig is fontos elvárás és társadalmi megkülönböztető jegy. Olvasásszociológiai jellegűnek tűnő írásomban kitérek többek között Pierre Bourdieu, illetve Ivan Ilich gondolataira, igyekszem rámutatni a téma feldolgozásakor alkalmazott émikus kutatási módszerrel annak pedagógiai öszszefüggéseire is.