Között: a különbség krízise és vágya Nemes Nagy Ágnes költészetében

Nemes Nagy Ágnes a 20. század második felének kiemelkedő magyar költője. Költészete a század történelmi kataklizmáiról tesz tanúságot, annak a társadalmi/erkölcsi/nyelvi rendnek a válságáról, amit Jacques Lacan pszichoanalitikus szubjektumelmélete Szimbolikusnak nevez. A tanulmány Nemes Nagy lírájának emblematikus darabját, a Közöttet elemzi. Megközelítése szerint a vers alakzatai a jelentés költői elbizonytalanítása-kijátszása révén a jelentés traumatikus összeomlásáig vezetnek, azaz a jelölő és a jelölt, az én és a másik, a test és a nyelv közti határ sérüléseit viszik színre. Ezt a köztesség-tapasztalatot Julia Kristeva az abjekt teorémájával ragadja meg. Az abjekt az a határsértő nem-tárgy, amely veszélybe sodorja a szubjektum integritását, mert odavezeti a szubjektumot, ahol szubjektum még/már nincs – hiszen az említett határ/különbség a jelentés és bármiféle identitás alapja, lehetőségi feltétele. Nemes Nagy Ágnes érett költészete éppen ezért nem valamiféle jelentésre, sokkal inkább a jelentés (illetve az identifikáció) feltételére irányul, egyszerre hangot adva a különbség krízisének és vágyának.  A dolgozat teoretikus alapját Julia Kristeva, Jacques Derrida, Georges Didi-Huberman és Kiss Attila Attila szubjektum- és művészetfilozófiai munkái adják, melyek felől az elemzés gondolatmenete a Nemes Nagy-líra befogadástörténetének kurrens meglátásaihoz is kapcsolódik.