Erdély mint filmes aktivitás

A tanulmány 2006 és 2022 között keletkezett Erdély témájú dokumentumfilmek kisebb csoportját vizsgálja (Balkán bajnok, Dübörög a nemzeti rock, Kanzoli, Ki kutyája vagyok én?). A dokumentumfilmek nemcsak esztétikai befogadásra szánt, önállóan vizsgálható alkotások, hanem maguk is szükségszerűen részt vesznek társadalmi-kulturális gyakorlatokban. A tanulmány a filmeket nemcsak abból a szempontból vizsgálja, hogy azok hogyan idézik fel a nemzeti emlékezeti közösség megteremtésére irányuló kulturális gyakorlatokat, vagy az újnacionalizmus hétköznapi gyakorlatait stb., hanem hogyan változtatják meg azok performatív modelljét. Vagyis nem csak abból a szempontból vizsgálja a kiválasztott filmeket, hogy milyen társadalmi összefüggéseket ábrázolnak, hanem hogyan termelnek ki attitűdöket és pozíciókat, amelyek révén a felvétel- vagy filmkészítő, valamint az ábrázolt szereplő egy bizonyos társadalmi gyakorlatban részt vehet. A tanulmány a felvételeken/filmekben megképződő vizuális mező és a társadalmi teret létrehozó cselekvések közötti viszonyokra kérdez rá, ami abban a történeti értelemben változó kérdésben összegződik, hogy miként viszonyul a felvételkészítő önmaga és a szereplő társadalmi ágenciájához. A vizsgált filmekben különböző szereposztás figyelhető meg: a szereplők úgy jelennek meg, mint (társadalmi) aktorok (Dübörög a nemzeti rock); mint a filmkészítővel versengő aktorok (Kanzoli), a rendező-szereplő komikus aktornak bizonyul (Ki kutyája vagyok én?), vagy a rendező-szereplő aktor-szerepe korlátozott érvényűnek és részlegesnek mutatkozik (Balkán bajnok).