Valerii Maximi Dictorum factorumque memorabilium exempla... című kötete az Országgyűlési Könyvtár Ghyczy-gyűjteményében

Ghyczy Ignác (1799–1870) könyvgyűjtő, országgyűlési képviselő rendkívül színes és összetett, nyelvileg és tematikailag egyaránt gazdag, több nemzedéken át gyarapított, 18–19. századi könyv- és hírlapgyűjteményt hozott létre, amelyet gyermekei 1872-ben a Képviselőházi Könyvtárnak adományoztak. A tanulmányban tárgyalt kötet nemcsak Ghyczy ókori klasszikusokról szóló széleskörű ismereteit tükrözi, hanem azt is feltárja, hogy a Ghyczy-gyűjtemény korábban azonosítatlan, 16. századi könyvtári töredékeket őriz, amelyek új fényt vethetnek a kora újkori kultúrtörténeti kérdésekre.Valerius Maximus fő műve, a Dictorum factorumque memorabilium libri novem, különböző forrásokból összeállított retorikai antológia, amelyet hosszú ideig kézikönyvként használtak a retorikaiskolákban.A possessori bejegyzések alapján a Magyar Nemzetgyűlés Könyvtárának Ghyczy-gyűjteményében őrzött példány legkorábbi ismert tulajdonosa valószínűleg Casparus Wagner (?–1599?) volt, egy wittenbergi peregrinus. Wagner a különböző könyvtárakban található példányokat különböző címzetteknek dedikálta, feltárva ezzel egy addig kevéssé ismert kapcsolati hálót. A kötet későbbi tulajdonosa, Entshelyi Vencel, a feloszlatott pálos rend szerzetese és a Győri Teológiai Szeminárium tanára volt, amely a Királyi Jogi Akadémiához tartozott. Az Entshelyihez hasonló tanárok feltehetően saját gyűjteményükből gazdagították az intézmény könyvtárát. A kötet mind Wagner, mind Entshelyi számára fontos forrás lehetett egyházi tanulmányaik során.Ghyczy Ignác valószínűleg filozófiai tanulmányai során tankönyvként használta Valerius Maximus ezen kiadását. 1812 és 1815 között a Győri Királyi Jogi Akadémiára járt, ahol valószínűleg megszerezte a könyvet – bár az is lehetséges, hogy egy közeli rokonától kapta, mivel a Ghyczy család több tagja is ott tanult.