Nap, Hold, csillagok. A holdciklusok, napkitörések és mágneses viharok hatása az öngyilkosságokra

Elméleti háttér Az öngyilkosság-kutatások nagyon széles bázison vizsgálják a lehetséges rizikófaktorokat. Már az 1960-as években megjelentek olyan kutatások, amelyek a holdciklus öngyilkosságra gyakorolt lehetséges hatását próbálták meg feltárni. Az ezzel foglalkozó eddigi munkák felemás eredményt hoztak, de inkább arra mutattak, hogy a vizsgálatok középpontjába állított teliholdnak nincsen összefüggése a vizsgált kérdéssel. A különböző naptevékenységek (napkitörés) és ezek földi hatása (mágneses vihar) már kevésbé kutatott téma az öngyilkosság szempontjából. Az eddig eredmények viszont arra mutattak, hogy lehet összefüggés a jelenségek között, bár a csatolási mechanizmust már nem érintették ezek a munkák. Cél A tanulmány célja megvizsgálni a holdciklus a napkitörések és a mágneses viharok együtt járását az öngyilkossági gyakoriságokkal. A tanulmányunkban felhasznált több mint 30 évnyi napi magyar öngyilkossági idősor lehetőséget teremt számunkra, hogy más munkákhoz képest sokkal részletesebben tudjuk körbejárni a kérdéskört. Módszer Tanulmányunkban az 1976 és 2010 közötti magyarországi öngyilkosságok számának napi normált számát (12784 nap) vizsgáljuk meg a holdciklusok, a napkitörések és a mágneses viharok aspektusából. Az öngyilkossági idősor esetében az évi lakosságszámra normált számok mellett a szezonálisan dekomponált idősorokat is vizsgáljuk (amelyekből a trend- és szezonhatásokat már eltávolítottuk). A holdciklus esetében elsősorban a teliholdra koncentrálunk, a napkitörés esetében külön vizsgáljuk az összes mérhető napkitörést és az erősebb (M/X) napkitöréseket, míg a mágneses viharok esetében a közepes (Ap > 39) és erős (Ap > 100) mágneses viharokat különítjük el. Az egyes jelenségek által érintett és nem érintett napok átlagainak különbségét, Student-féle t-próbával, Welch-féle d-próbával, és ezek rang változataival vizsgáljuk. Eredmények A telihold esetében az eredményeink arra mutatnak, hogy a jelenség nem függ össze az öngyilkossággal (csak a nők esetében mutatkozik egy gyenge kapcsolat, és az is csak a normált modellekben). A napkitörések és mágneses viharok vizsgálata már több szignifikáns ösz- szefüggést mutatott, mind a teljes, mind a női és férfi idősorban. Ezt azonban okozhatta a szezon komponens együttmozgása is, mivel a detrendelt és deszezonalizált öngyilkossági idősor esetében ezek az összefüggések már nem voltak azonosíthatók. Következtetés A napkitörések és mágneses viharok esetében érdemes tovább folytatni a vizsgálatokat komplexebb statisztikai modellekkel is.