American Film Criticism in the Age of the World Wide Web

A 2000-es években nagy átalakulások kezdődtek az amerikai filmkritikában a Web 2.0 és a digitális technológiák megjelenése miatt. Az addigi, hagyományos csatornákat, mint a nyomtatott újságírás és az akadémiai folyóiratok, kihívások elé állították és kiegészítették olyan platformok, mint a blogok, podcastok, filmes értékelő weboldalak és a közösségi média. Ez az amerikai filmkritika úgy nevezett demokratizálódásához vezetett, lehetővé téve, hogy különböző hangok párbeszédet folytassanak és megosszák nézőpontjukat. Bár ez az inkluzivitás gazdagította a filmes diskurzust, kérdések merültek fel a filmkritikusok hitelességével és az online platformok filmkritika láthatóságára gyakorolt hatásával kapcsolatban. Jelen doktori értekezés azt vizsgálja, hogyan változtatta meg a világháló az amerikai filmkritikát, figyelembe véve annak szerkezetét, tartalmát, résztvevőit és szerzőiségét. Ugyanakkor ez a jelenség megkérdőjelezte a filmkritikus ’halálának’ (mint „szerző halála”) és a mozikritika leáldozásának fogalmát azáltal, hogy kiemelte az új hangok, nézőpontok és stílusok megjelenését. A disszertáció további célja, hogy bemutasson egy új kulturális csoportot, amelyet kritikai filmofília (pontosabban critical cinephiles-nak) nevezek; ugyanakkor négy innovatív filmkritikai formát is meghatároz: a reziliens, a mérsékelt (pontosabban subsided), és a fluid. A dolgozat Henry Jenkins konvergencia kultúra és részvételi kultúra elméleteire, Charles Leadbeater tömeges együttműködés elméletére, valamint Mihail Bahtyin polifónia elméletére építve vizsgálja a fogyasztók és termelők közötti dinamikus interakciót a kortárs filmkritika formálásában. A konvergencia vizsgálatán túl a tanulmány a dekonvergencia relevanciáját is feltárja a mai filmkritikában. Ezenkívül Marshall McLuhan „a médium az üzenet” koncepcióját és Lev Manovich új média elméleteit használja fel annak megértésére, hogyan befolyásolják az online platformok a kortárs amerikai filmkritika terjesztését és fogadtatását. Ezen elméletek összefonásával a disszertáció árnyalt elemzést kínál az amerikai filmkritika demokratizálódásáról, elismerve annak pozitív és negatív aspektusait egyaránt, hozzájárulva annak a fokozott hozzáférhetőség és részvétel korszakában betöltött szerepének mélyebb megértéséhez.