Red Riding Hood Across Media

A disszertáció interdiszciplináris keretek között vizsgálja a napjaink populáris kultúrájában dominánsan jelen lévő transzmediális univerzumok szövevényes szerkezetét és megjelenéseit. A kutatás elméleti hátterét feldolgozó fejezetében az adaptációelméletek mellett hangsúlyos szerepet kapnak médiaelméleti és transzmediális narratológiai elemek, valamint az elsődleges források okán a mesekutatás főbb megközelítései is, különös tekintettel a „Piroska és a farkas” történetét elemző kutatásokra. A disszertációban használt transzmediális mikrokozmosz fogalma Henry Jenkins és Jan-Noël Thon elméleteit Cristina Bacchilega tündérmeseháló fogalmával ötvözi és egészíti ki azáltal, hogy olyan specifikus adaptációs csoportokat határol körül, amelyek egyazon forrásszövegre támaszkodva egymáshoz hasonlóan működnek, mégis különböznek más, ugyanahhoz a transzmediális univerzumhoz tartozó mikrokozmoszoktól. A dolgozat öt transzmediális mikrokozmoszt elemez, melyek többsége a 2010-es években készült (fiatal) felnőttek részére, és melyek minden esetben más adaptációs irányt mutatnak be. A disszertáció kettős célja, hogy felhívja a figyelmet a textuális szövegek állandó szerepére a transzmediális adaptációk kontextusában, valamint hogy a transzmediális mikrokozmosz fogalmának bevezetésével egy részletekben gazdagabb struktúrát alakítson ki a széles körben elterjedt transzmediális univerzumok meghatározására és értelmezésére.