Néhány újabb vonás a „riválisok”, Apáczai Csere János és Isaac Basire portréjához

Több mint tizenöt éve kutatom a négyszáz esztendeje született Apáczai Csere János és a hugenotta családi hátterű anglikán teológus, Isaac Basire gyulafehérvári tanári kapcsolatának és Apáczaira nézve tragikus konfliktusának hátterét. Az Apáczai -életmű iránti abszolút elismeréssel, sok holland- többek között utrechti és franekeri – kutatóút tapasztalatával. Ettől függetlenül „sine ira et studio” igyekszem felderíteni e szomorú történet további részleteit. Mindenkor kerülve az Isaac Basire-vel szemben szinte kötelező magyar elfogultság csapdáit, amelyek többek között Bethlen Miklós és az Apáczai -monográfiát író Bán Imre elkerült. A téma szépíró-feldolgozóinak zöme, például Szabó Magda és Németh László azonban korántsem.  Korábbi fő forrásom, a Darnell-féle Basirius levélkiadás mellett most újabb szempontok vizsgálata is lehetségessé vált Davis F. Jones online elérhető szakdolgozatának és több orvostörténeti tanulmánynak köszönhetően. Ezekből kiderül, hogy Basire is elkötelezett, a polgárháborús Albionból öt anglikán, királypárti családból származó diákot önzetlenül kimenekítő pedagógus, továbbá tudatos egészségvédő, olykor még gyógyító is volt. Egy 17. századi, a tüdőbajról szóló könyv elemzéséből az is nyilvánvaló lett számomra, hogy ez az Apáczait oly korán elpusztító betegség az övénél kíméletesebb életmódot, s tudatos konfliktuskerülést kívánt volna meg. Végül érzékeltetem azt, hogy voltaképpen e két tanártárs sajnálatos módon nem élt a párbeszéd esélyével, noha, mint Kropf Lajos is beszámolt róla, francia nyelvtudásuk akár javíthatott volna személyes kapcsolatukon. Épp úgy, mint Basire gyógyítói és életmódjavító ismeretei.