Egyszülős családok és politikák Magyarországon és Európában

Az egyszülős családok szegénységi kockázata minden országban lényegesen meghaladja a társadalmi átlagot és a gyermeket nevelő, párkapcsolaton alapuló családok kockázati mutatóját is. Mit tehet ilyenkor az állam? Milyen mértékben tud segíteni ezeknek a családoknak? Milyen mértékben akarja segíteni őket? Tanulmányunkban ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk. Rámutatunk arra, hogy az egyszülős családok Európa egyetlen országában sem preferált csoportjai a társadalompolitika különböző területeinek. Ennek részben ideológiai okai vannak, azaz az európai politikák próbálják elkerülni annak a látszatát, hogy támogatják, ha csak egy szülő neveli a gyermekeket. Másrészt erős a visszaélésektől való félelem is, azaz, hogy a gyermeket nevelők ’csak papíron élnek külön’, hogy állami transzferekre tegyenek szert. Magyarországon az elmúlt években lényegesen növekedett a párkapcsolaton alapuló és az egyszülős gyermekes családok szegénységi mutatói közötti távolság. Ennek az az oka, hogy míg az előbbi csoport esetében az állami újraelosztás jelentősen tudta csökkenteni a szegénységnek kitett csoportok arányát, addig az egyszülős családok szegénységi kockázata nem változott. Írásunkban áttekintjük, hogy hogyan járulnak hozzá ehhez a férfiak és a nők munkaerőpiaci helyzetének különbségei, az apaság intézményének alakulása, a gyermekellátórendszer működése és az állami redisztribúció.