Az amerikai populizmus két korszaka. A populista rendszerkritika Edward Bellamy Visszapillantás és Robert Penn Warren A király összes embere című regényében

A 19. század végén kialakult észak-amerikai populizmus nagyrészt olyan politikai projekt volt, amely írók munkásságán alapult. A populista mozgalom, illetve az ebből kinövő Néppárt (más néven Populista Párt) számos olyan progresszív követelést (például a sávos jövedelemadó, a nyolcórás munkanap, a női választójog, a farmerek és a munkások védelme) tűzött ki célul, amelyek a munkásmozgalomban és a farmermozgalomban gyökereztek. A populizmus nem tudott sikeressé válni a szó politikai értelmében, és 1908-ban a párt feloszlott. Az 1930-as években a nagy válság idején a populizmus újra fénykorát élte: több önjelölt politikus lépett fel, és hivatkozott a régi populista jelszavakra. Közülük a leghíresebb Huey P. Long louisianai kormányzó lett; Robert Penn Warren A király összes embere című regényének a főszereplőjét, Willie Stark kormányzót Longról mintázta. E tanulmányban két regényen keresztül mutatok be két amerikai populista mozgalmat.