A kora újkori magyarországi könyvtárak Széchényi Ferenc alapításáig – kutatástörténeti áttekintés

A könyvtártörténeti kutatások áttekintésekor az egyik legfontosabb és legnagyobb eredmény, hogy az 1979-ben Szegeden Keserű Bálint, majd Monok István vezetésével megkezdett, illetve szervezett munkálatok a közelmúltban tulajdonképpen lezártnak tekinthetőek. Az elmúlt negyvenöt év kutatásai azt mutatják, hogy számos forrás megőrződött, és ezek alapján nemcsak árnyalni lehet a korábbi szakirodalmakban megjelent megállapításokat, hanem esetenként át is lehet azokat értékelni, és emellett új eredmények is születnek. A hazai könyvtártörténeti alapkutatások eredményei több sorozatban jelentek meg, s ezek mindegyike elektronikusan is elérhető. A fehér foltok közé tartozik többek között a 18. század második felében keletkezett forrásoknak – különösen a szerzetesrendi könyvtárak jegyzékeinek – mind a kiadása, mind a feldolgozása. Több hazai közgyűjteménynek hiányzik még alapkatalógusa, legyen az ősnyomtatvány vagy régi könyvek 1850-ig katalógusa. A régi/új témák közé tartozhat az ismert könyvjegyzékek vagy könyvállományok több szempontból történő, áttekintő elemzése. Több művelődéstörténeti szempontból kiemelkedőn fontos személy könyveiről alig tudunk valamit, pedig életműve gazdag könyvtárat feltételez. Egykori gyűjteményük rekonstruálására kiváló eszköz (lehetne) az eruditio-adatbázis, amibe legalább már az ismert, elszórtan megjelent adatokat lehetne rögzíteni.