Félelmek horizontjai

A főváros egyesítését kimondó 1872. évi XXXVI. törvénycikk egy hosszú folyamat markáns állomása volt, amely formális lezárását adta az egyesülés régóta várt, korszakokon átívelő folyamatának. Amennyire valóban várt eseménnyé lépett elő az egyesítés aktusa, legalább annyi bizonytalanság övezte az ide vezető utat. Noha az utókor a három város egyesítését általában logikusnak ítéli, és az egyesítés munkáját elvégző kortársak sem igen vitatták annak szükségességét, igen sok félelem és kifogás merült fel a Budapest megteremtéséhez vezető úton, mind magát az egyesítés feltételeit, de még inkább a főváros rendezését, vagyis a városi igazgatás reformját, valamint a város és a kormány viszonyát meghatározó kérdéseket illetően. Annak ellenére, hogy végül az eredeti kormányzati elképzelésekhez, valamint a többi városi törvényhatósághoz képest is előnyösebb lett a főváros helyzete, az egyesítés előtti időszakban megfogalmazott félelmek és aggályok jó része valóságosnak bizonyult, amelyek rendezésére a dualizmus időszakában csak részben került sor.