Arany János nagykőrösi évei (1851‒1860) a levelezései tükrében I. – Az előzmények története (1849‒1851)

Arany János életét és műveit számtalan oldalról közelítették meg nem csupán a jelen, hanem a poétával korabeli életrajzírók, kutatók, a közeli vagy éppen távoli családtagok is. A költő életútját rendre több és egymástól némiképp igencsak eltérő, de fő vonásaiban mégiscsak azonos településekkel, nevezhetjük „mérföldkövekkel” is értelmezhetjük. Ilyen volt Szalonta, Debrecen, Kisújszállás, Geszt, Budapest és természetesen Nagykőrös is. Mindegyik esetében tudnunk kell, hogy nem csupán pozitívuma volt az állomásainak, hanem egyben az élet rendje szerinti negatívumai is. Szükséges azonban ezen hatásokat kritikával kezelnünk, hiszen a pillanatnyi állapot nem tükrözheti egyetlen ember életének egy hosszabb vagy nagyobb állomását sem, és bár befolyásolhatja azt, de semmiképp sem irányíthatja. Célom a nagykőrösi évek olyan szemléletű bemutatása, amely során Arany személyét műveitől kissé távolabb helyezve a gondolkodó, írásában másik arcát mutató költőt mutathassam be a korabeli magánlevelezései tükrében. Ebben leginkább a költő életét és műveit roppant körültekintően feldolgozó kritikai kiadások voltak hasznomra, melyek szükségszerűsége vitathatatlan, illetve azok a pontos forrásközléseken túl végtelen szintetizálásra adnak lehetőséget. A levelek címzettjei, gyakorisága és tartalma mind rámutatnak a költő azon életszakaszára, mikor is egy új városban, új célokkal megbirkózva kellett helytállnia nem csupán férjként vagy apaként, hanem a nemzetet úgy szolgálva, hogy a nyílt rebellió mindenfajta eszköze és megnyilvánulása a legsúlyosabb büntetést vonhatta maga után. De Arany megtalálta ennek is a módját, így sorait újra értelmezve a XIX. század országos eseményeinek hű bemutatójává válhat az „Alföld szívének” miliője, így Arany városa: Nagykőrös és annak feledhetetlen irodalmi világa.