„Simán megoldom, menzás voltam...” Reziliencia-vizsgálat az észak-magyarországi gyermek közétkeztetésben

A magyarországi gyermek közétkeztetés elmúlt bő fél évszázada alatt jelentősen átalakult az észak-magyarországi hagyományos táplálkozás és az étkezések módja, ideje. A nők munkába állása és az iskolai gyermekétkeztetés, az üzemi étkeztetés általánossá válása uniformizálódást vont maga után, a szocialista modernizáció életmódra vonatkozó propagandái pedig egységesítették és drasztikusan leegyszerűsítették az addig tájegységi jellegzetességekben gazdag táplálkozáskultúrát. A vizsgálataim során arra a megállapításra jutottam, hogy a közétkeztetésben résztvevő gyerekek nyitottabbak voltak az új ízek iránt, mint „nem menzás” társaik és sok esetben rugalmasabban, kimondottan jó problémamegoldó képességgel kezelték a számukra váratlan helyzeteket, társaikkal szemben is nyitottabbak voltak. Amennyiben a reziliencia fogalmát az egyén szintjén velünk született alkalmazkodási képességként definiáljuk, amellyel képesek vagyunk rugalmasan alkalmazkodni a társadalmi környezet különböző tényezőihez, megállapítható, hogy a három különböző észak-magyarországi iskolában a menzai étkezés összefüggést mutatott a gyerekek rezilienciájával. A kutatás nem reprezentatív, csupán elővizsgálat, a kiragadott példákon felül mindenképpen szükséges lenne egy teljeskörű vizsgálat kimondottan erre a kérdésre fókuszálva.