Iskolák és mobilitás a rendi társadalomban

A társadalmi átalakulás kutatásában az iskolarendszer már régóta kitüntetett helyet foglal el. Mióta a rendi kötöttségeket maguk mögött hagyó polgári társadalmak a 19. században bevezették az általános tankötelezettséget, az alapfokú, majd idővel a középfokú oktatás intézményrendszere egyre fontosabb szerepet játszik a boldogulás és az előrejutás feltételeinek meghatározásában. A polgári társadalmak „teljesítményelve” a nemesi értékrend által hangsúlyozott öröklött kiválósággal szemben a munkát és a tanulást jelöli meg az érvényesülés alapjaként, amit annak ellenére is széles körű konszenzus támaszt alá, hogy a kapcsolatok és az örökölt vagyon jelentősége láthatóan a demokratikus viszonyok között sem csökken. Iskolázottság révén előrejutni: ez a lehetőség elvileg mindenki számára adott, ahogy a képzés során tanúsított erőfeszítések, befektetett munka megtérülése is elvárható a jövőre nézve. A részletes szociológiai vizsgálatok azonban már lassan fél évszázada arra hívják fel a figyelmet, hogy az oktatási rendszer hatása összetettebb mintsem hogy azt a megfelelő előmenetel, majd társadalmi érvényesülés biztosítására korlátozhatnánk.