KARDIOPROTEKTÍV STRATÉGIÁK A SZÍVIZOM ISZKÉMIÁS-REPERFÚZIÓS KÁROSODÁSÁVAL SZEMBEN

Bevezetés: Az ST-szegment elevációval járó szívinfarktus (STEMI) előfordulása az elmúlt két évtizedben a fejlett országokban csökkenést mutatott. A reperfúziós terápiához való széles körű hozzáférés ellenére azonban a STEMI-hez kapcsolódó halálozás továbbra is jelentős.  Célkitűzés: Áttekintésünk átfogóan vizsgálja az akut szívinfarktus és a reperfúzió patofiziológiáját, felölelve az iszkémiás és reperfúziós sérülések kialakulását, a sejthalál különböző módozatait és az ebből eredő koszorúér-mikrovaszkuláris diszfunkciót. Végül részletesen tárgyaljuk a kardioprotektív gyógyszeres terápiák klinikai gyakorlatba való átültetésére irányuló erőfeszítéseket. Eredmények: Bár a reperfúzió elengedhetetlen az iszkémiás szívizom megmentéséhez a fenyegető infarktustól, további irreverzibilis károsodást is okoz, ami az infarktus méretének növekedéséhez és mikrovaszkuláris diszfunkcióhoz vezet.  Következtetés: Az infarktus mérete és a MVO a kardioprotektív kezelés két, egymással összefüggő terápiás célpontjának tűnik. Mindazonáltal a hatékony kardioprotektív stratégiák klinikai gyakorlatban történő alkalmazása továbbra is kielégítetlen orvosi igény marad.