Párkapcsolati mintázatok és kapcsolati elégedettség együtt élő pároknál: az Olson-modell ellenőrzése

Elméleti háttér: A párkapcsolati elégedettség a családi és a párkapcsolati működés egyik legtöbbet kutatott területe, fontos jelzője a párkapcsolatok stabilitásának és minőségének. A párkapcsolat minősége továbbá hatással van az általános jóllétre, a testi és lelki egészségre. Cél: Házas és együtt élő párok párkapcsolati működésének és elégedettségének feltárása David H. Olson családszerkezeti koncepcióját alapul véve. Módszerek: A keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálat résztvevői házas és együtt élő párok voltak (n = 282 pár; átlagéletkor: 45,06 ± 9,52 év és 42,74 ± 10,27 év a férfi és női partnereknél). Terápiába járás szempontjából két alminta volt megkülönböztethető: nem jár terápiába 202 pár (71,6%), terápiába jár 80 pár (28,4%). Mérőeszközök: Olson-féle Családi Teszt negyedik verziója (FACES-IV), Kapcsolati Elégedettség Skála (RAS-H) és a szubjektív egészségi állapotra vonatkozó kérdés. Eredmények: Hierarchikus klaszterelemzést végeztünk 282 pár adataival, az Olson-teszt Kohéziós index, Flexibilitás index és Családi kommunikáció dimenzióit alapul véve. Öt klasztert azonosítottunk: (1) „magas női kohézió“, (2) „jól kommunikáló, átlagos működésű“, (3) „gyengén kommunikáló“, (4) „magas férfi kohézió“ és (5) „flexibilis és jól kommunikáló“ klaszterek. A két alminta között elsősorban a „gyengén kommunikáló“ csoport relativ gyakoriságában volt különbség (56,3% vs. 33,2%) a terápiába járó illetve nem járó pároknál. A klaszterekhez tartozó párok összehasonlítása azt mutatta, hogy a klaszterek átlagai statisztikailag jelentős mértékben eltérnek a párkapcsolati elégedettség tekintetében mind a férfi partnerek (F(4) = 11,07; p < 0,002), mind a női partnerek esetében (F(4) = 9,48; p < 0,005), valamint a szexuális elégedettség tekintetében a férfi partnerek (F(4) = 7,66; p < 0,001) és a női partnerek esetében is (F(4) = 6,87; p < 0,001). A klaszterek nem mutattak szignifikáns kapcsolatot a szubjektív egészségi állapottal. Következtetések: Eredményeink arra utalnak, hogy a párkapcsolati elégedettség többféle kapcsolati működésmódban is megélhető. A kiegyensúlyozottan működő, párkapcsolati szempontból elégedett párok közös jellemzője a jó kommunikáció, amely segíti a kohéziót és a flexibilitást, és ezáltal egyensúlyfenntartó szerepet tölt be a párkapcsolatban.