Benkő Loránd, az Anonymus-kutató

Benkő Loránd Anonymus Gesta Hungarorumát az Árpád-kor kutatásában kulcsfontosságú forrásnak tekintette. Úgy vélte, hogy a mű vizsgálatának eredményei alapjában határozták meg a történettudománynak a honfoglalásra és az azt követő évszázadokra vonatkozó felfogását, és nagyban befolyásolták a korszak nyelvének a kutatását is. Abból adódóan pedig, hogy a történettudomány a Gestára vonatkozó ismereteit részben a nyelvtörténeti vizsgálatok eredményeire alapozza, Benkő fontosnak tartotta az Anonymus munkájával kapcsolatos nyelvészeti ismeretek folyamatos megújítását, a változó általános nyelvtörténeti ismeretekhez való hozzáigazítását. A nyelv- és névtörténeti felülvizsgálat szükségességét már az 1960-as években felvetette a Gesta Csepel nevéről írott tanulmányában, és pályája utolsó bő másfél évtizedében ezt a kérdéskört saját kutatómunkájának központi témájává emelte. Eredményeit tanulmányok egész sorában tette közzé, de ez idő tájt könyveiben is meghatározó szerepet játszott a Gesta személy- és helyneveinek vizsgálata. Eredményei azt az alapvető megállapítást erősítik, mely szerint a Gesta helynevei nem a honfoglalás idejére, hanem a mű keletkezésének korára vonatkozóan tekinthetők hiteles forrásadatoknak. Benkő a Gesta keletkezését történeti és nyelvi tények alapján az 1210-es évekre datálta. A Gesta személyneveinek egy részét Anonymus nyelvi leleményének tekintette, amelyeket korabeli helynevek alapján hozott létre, és az így nevet kapott személyek cselekedeteit a kérdéses helyekhez kötötte. Fontos módszertani újítása, hogy a Gesta filológiai és nyelvtörténeti felülvizsgálatát ismeretlen szerzőjének felderítésével is összekapcsolja, keresve a mű megírásában megragadható nyelvi hátterét, motivációit, kapcsolatrendszerét. Benkő Loránd Anonymus tanulmányai számos módszerbeli újdonságuk vévén fontos új irányokat indítottak el az Árpád-kor nyelvének megismerésében.