125 éve született Bárczi Géza

Bárczi Géza a magyar nyelvészet kiemelkedő alakja; professzorként és kutatóként is meghatározó szerepe volt a tudományág történetében. A mostani megemlékezést egyik volt tanítványa írta, aki közelről ismerte őt, és fontosnak tartja mentorának emlékének továbbadását. A cikk számba veszi Bárczi Géza szakmai életének főbb eseményeit (a középiskolai tanári léttől a Debreceni Egyetem, majd az ELTE Magyar Nyelvtudományi Tanszékének vezetéséig), és széles körű képet ad munkásságának különböző területeiről, amely kiterjedt a magyar nyelvtörténet szinte valamennyi részterületére (például fonématörténet, történeti morfológia, lexikológia stb.). Bárczi Gézát nagy szintéziskészítőként is számontartják, ami két művében különösen megmutatkozik: ő az első alapos magyar nyelvi etimológiai szótár (1941) és egy terjedelmes, A magyar nyelv életrajza című monográfia szerzője (A magyar nyelv életrajza). Fontos szerepe volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságban is, amelynek 17 éven át elnöke volt. Előadásai felejthetetlen élményt jelentettek hallgatói számára: kutatásaiban mindig az igazságot kereste, előadásmódja mindig kristálytiszta logikájáról és elegáns stílusáról volt ismert.