A forráshasználat újragondolása

Curtius Rufus és Iustinus kivételével a főbb Alexandros-történetírók mindegyike (Diodóros, Strabón, Plutarchos, Arrhianos) beszámolt valamilyen formában arról, hogy Alexandros Kr. e. 334-ben valahol, egy nem pontosított helyszínen találkozott Karia korábbi uralkodónőjével, Adával, akit testvére, Pixódaros megfosztott hatalmá-tól. A találkozás eredményeként Alexandros segítette Adát, és végül visszaültette őt hatalmába. A szerzők leírásai eltérnek a találkozás részleteit és következményeit illetően, a legnagyobb problémát mégis az jelenti, hogy egyetlen történetíró sem nevezte meg beszámolójában azt a forrást vagy azokat a forrásokat, akiket felhasznált. A kutatók számos szempontból foglalkoztak ezzel a történettel; fő kérdésük az volt, hogy mely úgynevezett első generációs szerzők információira vezethetők vissza ezek a leírások. Tanulmányomban ehhez a témához kívánok hozzászólni, így górcső alá veszem az eddigi kutatói elméleteket, hogy igazoljam az Alexandros-kutatásban a Quellenforschung módszerének szükségességét, ugyanakkor felhívjam a figyelmet e módszer alkalmazásának határaira.