A szegedi boszorkányperek története és forrásai (1726-1744)

A szegedi nagy boszorkányüldözés (1728–1729) a legkiterjedtebb, rövid idő alatt lefolytatott boszorkányok elleni büntetőeljárás-sorozat hazánkban. Kétségkívül kiemelkedő szerepet játszik a szakirodalmi hagyományban, mivel forrásadottsága, annak hozzáférhetősége és hírneve is igen korán felkeltette az érdeklődők figyelmét. A perek mérete (legalább. 25 személy elleni eljárás, 15 halálbüntetés, több száz eljárási résztvevő az eljárásokban), a peres iratokban olvasható démonológiai elemek (pl. külföldi jogforrások jól dokumentált használata, a diabolikus boszorkányhit megjelenése stb.) és a politikai kontextus (pl. a bécsi Magyar Udvari Kancellária vizsgálata, politikai harcok a városi frakciók között) nagymértékben eltérnek más korabeli ügyektől. Sajátos, hogy az esetnek széles nemzetközi recepciója alakult ki (pl. újságcikkek, úti beszámolók, tudományos értekezések A dolgozat egy elméleti részből (1-5. fejezet) és egy mikrotörténeti gyakorlati részből (6-10. fejezet) tevődik össze. Az első rész a kontextust bevezető fejezetet követően három tematikus egységre oszlik: a forráskiadás történetére és elméletére, magyar és nemzetközi historiográfiára, illetve a kutatásmódszertani és fogalmi kérdésekre. A második rész egy hozzávetőlegesen kronologikus felosztást követ: így felosztható a bírósági előzményeknek, az intenzív üldözés időszakának, az üldözés következményeinek és kihatásainak tárgyalására. Dolgozatomban több különböző, mégis összetartozó célt tűztem ki. Ennek egy része a forráskörnyezetet átértelmező álláspontjából fakad, más része pedig új módszertani megközelítésekből. Egyrészt közre adom és bemutatom a szegedi boszorkányüldözések teljes időszakának bírósági forrásait, kritikai kiadásban, a teljességre törekedve. Mindezt úgy, hogy bemutatom azokat a módszertani lehetőségeket, amelyek értelmezésükhöz szükségesek. Mindamellett áttekintem, hogy eddig milyen a szövegkiadási problémák merültek fel és miként lehet megoldani ezeket.