Hangáj kán, a mongol Hangáj-hegység gazdaszelleme és kísérete Szövegbeli leírások

A tibetiek és mongolok úgy tartják, hogy a hegységeknek van egy ura, azaz gazdaszelleme, illetve több helyszellem lakik egy vidék hegyeiben, völgyeiben, vizeiben, akik befolyásolni tudják a környék lakosainak életét, a terület időjárását, a jószág és a családok gyarapodást. Tiszteletükre, jóindulatuk elnyerésére időről időre áldozatot kell bemutatni. E felfogás a buddhizmus XVII. századi terjedésével erősödött meg Mongóliában; ekkor alakult ki a közép-nyugat mongóliai Hangáj-hegység (4008 m, 23.014 km2) és különböző vonulatainak, vizeinek buddhista áldozati gyakorlata is.A Hangáj-hegység legmagasabb csúcsa a nyugati Otgontenger (4008 m), Vadzsrapáni lakhelye, és az egész hegységnek is ő a legfőbb istensége. A hegység másik ura, Hangáj kán vagy Hangáj király (mong. Qangγai qan, hal. Xangai xan, Xangai ǰalwū ˂ tib. hang ka’i / hang kas rgyal po) a korai, XVII. századi szövegekben elsősorban gazdaszellemként, terület istenségként jelenik meg, s tisztelete elsősorban Mongólia első kolostorához, a Hangáj-hegység keleti részén fekvő, 1586-ban alapított Erdene jū kolostorhoz és az alapító, Awtai Sain kán (1554‒1588) alakjához köthető.Hangáj kán kultusza a Hangáj-hegység más részein is virágzott. A századok során több mongol szerzetes és tibeti mester írt áldozati szöveget tiszteletére különböző műfajokban, melyek közül néhány Hangáj kán palotáját, kinézetét, megjelenési formáit és kíséretét is leírja. E szövegek java ma az ulánbátori Mongol Nemzeti Könyvtárban, más része a Hangáj-hegység kolostoraiban található. Hangáj kán kevés képi ábrázolása, tekercsképe is túlélte az 1937-es kolostorrombolást; többségük múzeumban található, néhány publikálásra került. Tudományos azonosításuk folyik, illetve a szerzetesek is kutatják saját hagyományaikat, keresik az általuk, saját kolostoruk szöveghagyományát, képeit.  A jelen tanulmány tíz, tibeti szövegrész filológiai fordításával szemlélteti Hangáj kán palotáját, kinézetét és kíséretét. A szerzők között találjuk az Erdene jū kolostor újjászületési láncolatának három tagját és más, helyi szerzeteseket, valamint a VII. Pancshen lámát, aki a halha nemesekkel és szerzetesekkel való közeli kapcsolata révén a buddhizmus és hegykultusz aktív terjesztőjévé vált a Hangáj régióban.