Budapest, színházi város

Mi teszi a várost? E „költői kérdésre” számos tudományos és a hétköznapi tapasztalatokon alapuló választ tudunk megfogalmazni. A jelen dolgozatban a kérdést pontosítva, fókuszálva arra keresünk választ, mi teszi a színházi várost. Milyen mennyiségi, illetve minőségi mutatók teljesülése szükséges ahhoz, hogy a lakók és a későbbi elemzők, kutatók egy város színházi életét megfelelőnek, kielégítőnek, vagy akár gazdagnak érezzék és nevezzék? Vajon titulálhatjuk-e Budapestet színházi városnak? Milyen fizikai és szellemi–kulturális–művészeti kapcsolat jön létre és működik a város mint közösségi léttér és intézményei között? S hogyan írható le egy növekvő és erősödő település esetében a folyamatok dinamikája? A településtörténet, a kulturális antropológia, a kulturális szociológia és a színháztörténet elméleti és módszertani tapasztalatait most Budapestnek és színházi játszóhelyeinek kapcsolatát vizsgálva kötjük össze, s megkíséreljük fölvázolni azokat a jellemzőket, melyek színháztörténetében a városszerkezet fizikai–építészeti, közigazgatási és művészeti–intézményi struktúráira hatással voltak és vannak. Bemutatunk néhány történeti példát arra, hol s miképp helyezkedik el, illeszkedik be egy színház a közösségi térbe mint épület és mint közintézmény, miképpen változtatja meg a városszerkezetet, vagy épp hogyan változik meg egy városi (lét)tér, ha eltűnik. Hogyan bővült a várossal együtt a színházi tér a metropolisszá fejlődő Budapesten, s hogyan épül tovább lényegében változatlan megoldásokkal a színházstruktúra? A várostervezés és a közönség körének bővülése, ízlésének változása hogyan alakít ki új centrumokat az újonnan meghódított, beépített területeken, a városlakók szokásainak és igényeinek megváltozása hogyan hat a kereskedelmi és kulturális intézményszerkezetre? Ezek a később kifejtendő összefüggések jól vizsgálhatók a színjáték épített vagy „talált” tereinek történetiségében.