A csanálosi mezőgazdasági társulás, mint a társadalmi reziliencia lokális ágense

A tanulmány egy szatmári sváb település, Csanálos máig működő mezőgazdasági társulásának a lokális gazdaságra és társadalomra gyakorolt hatásait vizsgálja. A romániai rendszerváltozást követő agrárátalakulás folyamatának kezdetén a mezőgazdasági társulások fontos szerepet játszottak. A szocialista mezőgazdasági termelőszövetkezetek immáron önkéntes alapon létrehozott utódszervezetei a hosszúra nyúlt átmeneti időszakban egyrészről ellensúlyozni tudták az újraparasztosodással vagy kényszerparasztosodással együtt járó elszegényedést, stabil anyagi bázist jelentettek a rendszerváltást követő nehéz időszakokban a közösségek számára, sokszor az állami feladatköröket átvállalva a társadalmi együttműködést, a bizalmon alapuló társadalmi lokalitást képviselték. Másrészről viszont monopol helyzetüket kihasználva gátolták az egyéni és családi gazdálkodói réteg megjelenését. A társulások kockázatkerülő, kizárólag önerőre támaszkodó gazdasági modelljéből a paraszti, önellátó üzemszervezet emléke köszön vissza. A társulásokra így a posztszocialista utóparaszti termelési rendszereknek egy igen sajátos formájaként is tekinthetünk.