Egy „elképzelt” középosztály és a lokalitás „valósága.” Tanodaprogramok mozgásterei egy zsugorodó városban

A tanulmány azt vizsgálja, hogy a hátrányos helyzetű roma gyermekek társadalmi mobilitását segítő tanodaprogramok hogyan valósulnak meg egy zsugorodó város társadalmi viszonyaiban. A cikk az antropológiai fejlesztéskritika egyik alaptételét használja, vagyis hogy a fejlesztői projektek megvalósulása egy örökös egyeztetési folyamat eredménye a projekt „küldetését” képviselő szakmai stáb és a célcsoport különböző szereplői között. A tanulmány egy volt ipari középváros két tanodáján keresztül mutatja be az egyeztetési folyamatok különböző módjait. A tanodák esetében az egyeztetési folyamat fő kihívása annak az ellentmondásnak a feloldása, hogy a tanodaprogramok egyéni életutakra koncentráló középosztályosodás projektje olyan strukturális (szélesebb társadalmi, gazdasági, politikai folyamatok által teremtett) akadályokba ütközik, amelyeknek kezelésére a tanodáknak nincsenek erőforrásaik. A cikkem azt vizsgája, hogy ennek az ellentmondásnak a kezelése hogyan befolyásolja a tanodaprogramok megvalósulását egy zsugorodó város társadalmi kontextusában