A Metaphysische Anfangsgründe der Naturwissenschaft fogalmainak modulációi a romantikus természetfilozófiában

Kant filozófiájának egyik hosszú távú törekvése egy olyan racionális természettan kimunkálása volt, amely a priori princípiumokból indult ki. A filozófus e folyamat kiindulópontjaként a karteziánus erőfelfogás és a leibnizi eleven erő fogalmának ütközéséből kibontakozott viták tapasztalatait használta fel, s a newtoni mechanikának a leibnizi dinamikával történő egybeolvasztására tett kísérletet. Az ég általános természettörténete és elmélete (1755) az ellentétes vonzó- és taszító erők (Attraktiv- és Repulsivkraft) működéséből eredeztette a káoszt felváltó, törvények által működő világot. A természet szisztematizálásának szándéka, amely az általános metafizika átfogó programjának részét képezte, végül 1786-ban, a Metaphysische Anfangsgründe der Naturwissenschaft – Blandl Borbála fordításában A természettudomány metafizikai kiinduló elvei (Kant 2018) – című művében realizálódott, amelyben Kant hangsúlyozottan túllépett az e korban általánosan elterjedt empirikus természettanok határain.