Egy transzatlanti magyar történész: Deák István

Minden életnek van története, de nagyon kevesen éreznek képességet és késztetést arra, hogy megélt évtizedeik eseményeit megírják, értékeljék, tágabb összefüggéseit végiggondolják és mások számára megfontolandó tanulságot vonjanak le belőle. Közéleti szereplők, politikusok, ismert művészek, tudósok emlékezéseit kíváncsian olvassuk, szeretnénk megtudni sikereik és kudarcaik ismeretlen tényezőit. A biográfiákat író történész számára az emlékezések, önéletrajzok forráskritikának alávetendő elsődleges források. Számos könyvesbolt történeti műveket kínáló polcain nemegyszer az ilyen típusú munkáknak jut a legtöbb hely. Van azonban egy sajátos műfaj, amikor a kutató történész ír saját életéről, tapasztalatait feldolgozandó forrásoknak tekinti, és művét szakmája szabályai szerint rostálva, értékelve, szerkesztve tág horizontot nyitva, politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális folyamatokba ágyazva nyújtja át az olvasónak.